Mi kell a kutyás futáshoz
A rólunk mindenfelé fellelhető képeink alapján már biztos kiszúrtátok, hogy bizony mi sokszor futunk kutyával is. Ebben a 3 részes cikksorozatban a kutyás futásról, annak alapjairól, elkezdéséhez szükséges tudnivalókról lesz szó. Az első cikkben nagyjából végigvesszük, hogy mi is kell ahhoz, hogy biztonságosan és kényelmesen futhassunk a kutyánkkal. A második cikkben magáról a futásról lesz szó, hol, merre, hogyan és mit várhatunk közben a kutyánktól. A harmadik részben pedig a sok helyen előjövő, sokaknak sokszor kérdéses, és megosztó pórázzal vagy póráz nélkül kérdést járjuk körbe.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az itt leírtak elsősorban saját tapasztalatokon alapulnak, kiegészítve pár szakirodalom feldolgozásával és pár nem akkreditált kutyával kapcsolatos tanfolyam elvégzésével (mármint hogy én is végeztem ilyesmi tanfolyamot, nem azzal dicsekszem, hogy a kutya kijárta a kutyaiskolát 😀 ).
A bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik gondolkodnak ezen a műfajon, most kezdenék, vagy nemrég kezdték el. Ha már régóta futsz közösen a kutyáddal, akkor természetesen a te tapasztalataid lehetnek részben mások, ha gondolod, oszd meg velünk a hozzászólásoknál.
Futásra alkalmas kutyafajták
Tehát: a kutyás futáshoz szükség van egy terepfutóra illetve egy kutyára. Tekintsük úgy, hogy a futó adott, így elsősorban itt a kutyát tesszük vizsgálatunk tárgyává. Alapvetően a legtöbb, egészséges, legalább normál kondícióban lévő kutya alkalmas a hobbifutásra. Természetesen ide nem maratonokat, meg +1000 m szintes hegyfutásokat értek, hanem 5-10-15 km-es, max 1-másfél órás fun-runokat.
Kutya méretéből, fajtájából adódó jellemzői befolyásolják azt, hogy milyen intenzitással, mekkora távokat fut le szívesen. Egy fiatal, közepes- vagy nagytestű vadász, pásztor jellegű kutya valószínűleg különösebb rákészülés nélkül könnyedén teljesít 10-20 kilométereket is (főleg ha nincs túl meleg, erről később), aztán otthon utána úgy tesz, mintha 2 hete nem vitted volna sehova. Ellenben egy kis termetű tacskó vagy foxi lehet, hogy hamarabb elfárad – főleg terepen -, egyszerűen amiatt, hogy a saját méretéhez képest mások a távolság-szint arányok, illetve önmagában a terepfutás akadályai relatív nagyobbak a kutyának. (Gondolok itt arra, hogy pl. egy nagyobb testű kutya egy 5 cm magasan keresztbe fekvő ágat kb. észre se vesz, egy tacsinak az már átugrandó vagy kerülendő akadály.)
Futásra kevésbé alkalmasak a rövid orrú fajták, mivel a hőháztartásuk szegényeknek nem túl jó (köszi kiállítási kutya követelményeit kitalálók…), könnyen túlhevülhetnek, ami akár életveszélyes állapotot eredményezhet.
De általánosságban kijelenthető, hogy egy egészséges, nem valamely szélsőséges irányba túltenyésztett kutya egy könnyebb erdei fun-runt biztos, hogy élvezni fog, anélkül, hogy jelentősebb veszélye lenne a túlterhelésnek.
Természetesen egy rendszeresen edzett, mozgatott kutyával akár sokkal nagyobb időket és távokat is lehet teljesíteni, csak ilyenkor különösen figyelni kell a külső hőmérséklet-kutya terhelhetősége összefüggésre.
A kutya egészségi alkalmassága futásra
Amit én javasolnék, mielőtt elkezdenél rendszeresen nagyobb távokat futni a kutyáddal, az egy konzultáció az állatorvosával. Amit mindenképp érdemes vizsgáltatni (természetesen az alap vizsgálatokon túl), ha akár csak egy minimális hajlama is lehet a kutyának rá, az a csípődiszplázia. Idősebb korában az külön terhelés nélkül is okozhat komoly problémákat, nem ám még ha rendszeresen futással is terheled a kutyád. Ez egy állatorvosnál elvégzett röntgent jelent, jellemzően bódításban. Pontos árat nem tudok, mi jó pár éve végeztettük el a mi kutyánkra, de ha tippelnem kéne akkor azt mondanám, hogy azért legalább 60-80 ezer forinttal számolj. (Állatorvosi vizsgálat, bódítás, röntgenvizsgálat, annak értékelése).
Problémát jelenthet még a jelentős túlsúly, keringés, hőháztartás és ízületek szempontjából is. Ha ezzel küzd a kutyád, akkor először érdemes kevésbé megterhelő módszerekkel elkezdeni a súlykontrollt.
Veszélyes lehet még bármilyen keringést, anyagcserét befolyásoló krónikus állapot: nagyjából bármilyen maradandó károsodást okozó férgesség, vagy bármi más miatt bekövetkezett maradandó egészségromlás. Ez esetben különösen fontos a kutya állatorvosával egy mélyebb konzultáció, hogy meddig terhelhető biztonsággal az eb.
Szintén korlátozó lehet bármi más egyéb ízületi probléma, érzékenység, illetve ha a kutya tappancsai, körmei érzékenyek vagy könnyen sérülnek. Érdemes a kutya körmeit alkalmanként rendbe tenni,(vagy hozzáértő kutyakozmetikusnál rendbe tetetni) túl hosszú körmök könnyebben sérülhetnek terepfutás közben.
Természetesen, ha épp valami alkalmi sérülése vagy betegsége van a kutyának, akkor se terheljük.
Egy fontos, idekapcsolódó téma, az etetés és a futás viszonya. Nem bonyolult, kaja után jó pár óráig tilos futni. Futás után is hagyjunk egy kis regenerálódási időt, 1-2 órát kibír a vacsoráig. Különösen fontos a magas mellkasú, gyomorcsavarodásra hajlamos fajtáknál, hogy teli gyomorral ne sportoljunk, ne végezzünk intenzív mozgást. Nem túl gyakori dolog szerencsére a gyomorcsavarodás, de egy azonnali, műtéti beavatkozást igénylő, életveszélyes állapot, így jobb nem kockáztatni.
Fontos észben tartani, hogy a legtöbb kutya nagyon szereti az erdőn-mezőn, intenzíven gazdával töltött időt, úgyhogy a saját döntése alapján akkor is jönne, amikor amúgy épp nem alkalmas rá (sérülés, betegség, vagy épp már futott a pároddal aznap egy félmaratont). Így ilyen helyzetekben neked kell az okosabbnak lenned, és megmondanod neki, hogy Röfi, most pihenőidő van.
A kutya szükséges előképzettsége futáshoz
A biztonságos és élvezetes közös futáshoz elengedhetetlen, hogy a kutyád az alapvető és részben haladó képzettségekkel rendelkezzen. Tudnia kell rángatás nélkül, viszonylag stabil tempóban, folyamatosan haladni veled. Értenie kell pórázon, csak szóbeli utasításból is az alap parancsokat, (állj, ül, tovább stb..). Ha hosszú pórázon futsz, vagy esetleg elengednéd (erről részletesen később), akkor nagyon biztosan behívhatónak kell lennie, figyelembe véve azt is, hogy futás közben a kutyák egy kicsit más elme és lelki állapotba kerülnek a legtöbb esetben, ami nem mindig segíti az engedelmességet.
Ha rá van tanítva a klikkerre, sokkal könnyebb lesz a futásspecifikus utasítások megtanulása is. Amikor elkezdünk rendszeresen futni a kutyánkkal, érdemes neki a következő futás közbeni parancsokat is megtanítani: irányok (balra, jobbra, egyenesen / tovább) illetve a ne húzz / lassan parancs. Az irányokat viszonylag egyszerűen taníthatod:, mondd neki mindig, mikor kereszteződéshez értek, és jutalmazd klikkerrel, ha már magától mozdul a jó irányba. Nem minden kutya tudja tökéletesen megtanulni, de a legtöbb esetben 1-2 korrekcióval, esetleg mutatással együtt valamennyire érteni fogja. A ne húzz parancs főleg lejtőn, bizonytalan talajon, sáros úton lehet érdekes. Ennek tanításához a “laza pórázon sétálj” képességet kell kicsit tovább fejleszteni,ennek tanulási módszere attól is függ, hogy a laza pórázt hogy tanultátok. De első körben az ott tanult jelzéssel érdemes próbálkozni, és jutalmazni klikkerrel, ha nem húz.
Továbbá futás közben sokat segíthet, ha egyes fontosabb parancsokat nem verbális parancsra is tud (kézjel, taps), hogy ha épp egy intenzív szakasz után nem tudsz erőteljes parancsszavakat kipréselni magadból, akkor is tudd a kutyát legalább a legfontosabb dolgokra utasítani.
A kutyás futáshoz szükséges felszerelés
A kutyás futást nem ússzuk meg némi beruházás nélkül: amire mindenképp szükségünk lesz, az egy futáshoz alkalmas rugalmas, gumis póráz (nem merev, nem flexi). Ajánlott még mindenképp egy ehhez való futó/sporthám esetleg beülő, és pár egyéb kiegészítő is szóba jöhet.
A póráz kérdést sokat nem akarom ragozni, egy olyan póráz kell, ami rendelkezik némi rugalmassággal, de szükség esetén meg lehet vele fogni a kutyát, vagy lehet vele jelzéseket adni. A jobb futópórázok általában karabineresek, sok esetben gyorskioldóval is rendelkeznek, illetve sokszor van mindkét végén megfogási lehetőség.
A sporthámot az különbözteti meg elsősorban a szokásos merev hámoktól, hogy szintén rugalmasabb, illetve egyes hámoknál szellősebb. Ha valami oknál fogva hámot nem akarunk használni, akkor is mindenképp egy sportcélra, futásra alkalmas nyakörvet használjunk, ami jobban felfekszik a kutya nyakára, és szintén rendelkezik valamennyi párnázással vagy rugalmassággal.
Ennek az egész felszerelésnek az az oka, hogy futás közben ha bármi okból megrántjuk a kutyát egy merev pórázzal és egy hagyományos nyakörvvel, akár súlyos sérülést is okozhatunk neki. És miért rántanánk meg? Mert megbotlunk, elesünk vagy a kutya megbotlik, megugrik valamiért és már kész is a baj. Jobb esetben csak jól megrántjuk a nyakát, rosszabb esetben elesik, meghúzódik itt ott, legrosszabb esetben súlyosan megsérülhet. Például ha ő is elesik, belerántjuk egy kiálló faágba, vagy egyszerűen annyira szerencsétlen pillanatban, módon rántjuk meg, hogy sérül a nyaka, gerince.
A beülő opcionális része a felszerelésnek, ez inkább a futót segíti. Ha fontos, hogy szabad legyen mindkét kezünk, vagy alapvetően úgy szeretnénk dolgozni, hogy a kutya ténylegesen húzzon minket, akkor kell. A húzásnál ugyanis fontos, hogy jó helyen, a súlypontunk környékén hasson ez a húzóerő ránk. A beülő egy sima övvel szemben nem csúszik fel futás közben, így elkerülhetjük azt, hogy a legjobb hely helyett egy viszonylag sérülésveszélyes helyen terheljük magunkat. Ha a fentiek annyira nem fontos szempontok, (nem akarjuk extrán fárasztani a kutyát, vagy rásegítéssel futni, és nem fontos, hogy szabad legyen a kezünk), ezt a részt megspórolhatjuk.
Nekünk ezekre a felszerelésekre a Musher nagyon bejött, merem ajánlani anélkül, hogy ezért bármit kapnánk tőlük 🙂
Kutyás futásnál melegebb időben nem árt, ha van nálunk valami, amivel meg tudjuk itatni a kutyát. Ez kutyánként változó, hogy ki miből hogy hajlandó inni, neked kell tudnod vagy kitapasztalnod. Nálam általában csak egy kis műanyag edény van, amiből vagy forrásnál-pataknál kap vizet, vagy a sajátomból töltök ki neki. Mondjuk a mi kutyánk futás közben nem egy nagy ivó, csak egy-egy kortyot szokott elfogadni, aztán ha hazaértünk, itthon iszik sokat.
Ami még fontos lehet, és soha ne kelljen, de ha kell, akkor nagyon jó, ha van nálunk, az egy kutyariasztó. Akár a mi kutyánknak támad neki egy másik kutya, akár a mienk mutat váratlan agressziót más felé, sokkal egyszerűbb egy gombnyomással megoldani a problémát, mint adott esetben rángatni, üvöltözni, nemtudommitcsinálni. Nekünk egy ultrahangos készülékünk van, valóban működik.Nagy előnye, hogy teljesen non-invazív, egy nem begőzölt kutya csak felvonja a fülét, hogy ez meg mi. De az agresszív, elborult kutya a legtöbb esetben teljesen lefagy, vagy elhátrál, kizökken. Mi a Dazer II nevű terméket használjuk, nekünk bejött. Egyébként ez akár sima futásnál is jól jöhet, ha valaki tart a kutyáktól, vagy a környéken sok a kóbor állat.
Én most még épp gondolkodom egy vadriasztó csengőn, hogy nehogy egyszer meglepjünk egy vaddisznót, (meg valószínűleg a kicsit elbámészkodott kirándulók esetében is jól jöhet) , de ez már tényleg az igazán extra kategória.
A második részben átvesszük magát a futást, mikor, merre, hogyan lehet futni a kutyával és mit várhatunk tőle közben. A harmadik részben pedig a póráz-nem póráz kérdéskörét járjuk alaposan körbe.
Nincs még hozzászólás