Reni első maratonja – edzői szemmel

Az őszi versenyszezon mindig izgalmas, de mikor valaki először teljesít egy távot, akkor még inkább.

Reni májusban keresett meg, hogy segítsek neki felkészülni a SPAR Budapest Maratonra. Előző évben már futott a 30 km-es távon, aztán egy sérülés miatt ki kellett hagynia egy kis időt, de tavasszal már újra futott félmaratont.

Előzmények és felkészülés

Reni májusban keresett meg, hogy segítsek neki felkészülni a SPAR Budapest Maratonra. Előző évben már futott a 30 km-es távon, aztán egy sérülés miatt ki kellett hagynia egy kis időt, de tavasszal már újra futott félmaratont.

Reni egész nyáron lelkiismeretesen követte az edzéstervet, próbálgatta és gyakorolta a frissítést, írta a megjegyzéseket a futásokhoz. Rendszeresen teljesítette a 2–2,5 órás hosszú futásokat, és bízott bennem akkor is, mikor azt javasoltam, hogy csak 28 km-ig menjünk fel a hosszú futással.

A maraton előtt hosszan átbeszéltünk mindent: miből, mikor, mennyit fogyaszt, mit vesz fel, mit reggelizik, mire figyeljen a versenyen… Arra jutottunk, hogy az lenne neki a legnagyobb segítség, ha nem kéne külön a frissítésre is odafigyelnie, ezért beállítottam neki, hogy az órája jelezzen, mikor van itt az ideje.

A verseny

Én innentől már csak a BSI appján keresztül tudtam követni az eseményeket, de nagy örömmel láttam, hogy Reni szinte pontosan a tervezett idő alatt ért be a célba. Bár nem tűztünk ki konkrét tempócélt, a frissítéshez becsültünk egy reális célidőt, ami végül egész pontosnak bizonyult.

A verseny után még beszéltünk egyet Renivel, milyennek érezte a vasárnapot. Elmesélte, hogy bár a megelőző napokban egyáltalán nem izgult, azért a rajtzónában és a verseny elején volt benne egy kis feszültség. Úgy érezte, hogy minden jól működött, amit megbeszéltünk, és bár könnyűnek semmiképp nem mondaná a maratont, azért nem viselte meg annyira, mint várta. De a lejátszási listáját legközelebb gondosabban állítja össze.

Futóedzőként már a beszélgetés előtt is örömmel néztem az eredményeit: a várt pulzuson, szinte teljesen egyenletes tempóban futotta végig a versenyt. Annak viszont különösen örültem, mikor Reni elmesélte, hogy az első kilométerek után azt látta, picit lassabb a tempója, mint amire a becslésünkből emlékezett. Egy pillanatra felmerült benne, hogy gyorsítania kéne, de aztán elvetette az ötletet.
Ez nagyon jó döntés volt. Egyrészt most nem a sebesség volt a legfontosabb, másrészt azt mutatja, hogy Reni már nagyon jól fel tudja mérni, milyen tempót tud hosszú időn keresztül fenntartani. Edzőként segíthetek a tervezésben, de a verseny közben neki kell meghoznia ezeket a döntéseket.

Ezen a héten örülünk, hogy Reni sikeresen lefutotta az első maratonját, és ráadásul (nagyrészt) jól is érezte magát közben. Idén már nagy fába nem vágjuk a fejszét, jön majd a téli alapozás, és közben kitaláljuk, mi lesz 2027 nagy célja.

Reninek még egyszer gratulálok! ❤

Ha te is szeretnél 2027-ben kipipálni valamit a futó-bakancslistádon, és az edzésterv mellett személyes támogatásra is szükséged lenne, akkor keress bátran! Az edzéstervezésről további infót itt találsz.